Alice Naplója 4.

- Most mit...?- tettem fel a kérdést mikor már kb két perce csak nézett.
Erre megrázta a fejét és sóhajtva a falnak dőlt.
- Komolyan mi van? - kérdeztem nagy szemekkel ahogy elé álltam.
- Az...- mutatott kicsivel a nyakam alá.- mi? - kérdezte. Én oda néztem,  és a nyakláncomra mutatott amin egy "K" betű ékeskedett.
- Miért mondjam meg? - néztem rá nagy szemekkel. Nem értem ezzel meg mit akar...
- Miért van egy "K" betű a nyakláncodon ? Esetleg "A" vagyegrosszabb esetben is csak "L" - utalt a nevemre- de mit keres ott egy "K" ?- nézett rám egyre furcsábban. De én miért látok ijedtséget a szemében?
- Mondjam azt,  hogy lényegtelen tökmindegy? -vontam vállat. - Egyáltalán, már ne haragudj,  mi közöd hozzá?
- Az,  hogy mikor kicsik voltunk jártunk a játszótérre és mikor hintáztunk te rám estél és eltört kezem lábam gerincem és rokkant lettem. - darálta le.  Egyértelműen ez hülyeség.. .- Na mond már!
- Te hülye vagy!- röhögtem fel.  De miért érdekli? Talán...áhh nem. Tuti nem fél, hogy pasim van az hülyeség...Alice felejtsd el.
- Lizy...- sohajtotta.- Mond már el.- sóhajtottam.
- Nem értem miért érdekel. - ráztam meg a fejemet. Erre fogta magát, és a vállaimnál fogva, a falnak taszított.
- Lizy. Figyelj. Tudod milyen az osztály igaz? Szépen kifejezve is egy kalap sz.r. Megy...rólad a pletyka...a nyakláncod...és...
- Tessék?- kérdeztem egy pillanatra lehunyt szemekkel.- Nem. Ez...ez nem lehet igaz. Érted? Mond, hogy szivatsz...
- Nem...most tényleg nem.- látszott az arcán a komolyság.
- Nem...nem...NEM!- kiáltottam a falba vágva.
- Hé hé...css nyugi.- fogott vissza.- ne foglalkozz velük. Oké? Ne foglalkozz. Csak azért kérdeztem, hogy tisztára mossam a neved oké? Csak...két szót. Mi a név, és kid neked. Ennyit jó? Többet nem kérdezek. Kérlek...csak enyit.
- Kathrina...halott...régi barátnőm.- sóhajtottam.
Bily kicsit megszeppent, de bólintott.
Nem akartam így meg ijeszteni..pedig sikerült. De ha vissza megyünk a suliba...esküszöm, midnenki meghal........

Alice naplója 3.

A folyosón baktatva vettem észre, hogy jön szembe egy tanár. Az érdekében, hogy ne lásson meg, gyorsan berohantam a lány mosdóba ami közvetlen mellettem volt. Lehuppantam a fal mellé, és az eszemet kezdtem jártatni.
Ma is. Megint. Mint mindig. Komolyan...hogy szorult ennyi rossz indulat az emberekbe? Isten valamit nagyon el cs*szett! Nincs egy olyan hely ahova eltűnhetek? Ki tudna rajtam segíteni? Soha...senki...menthetetlen vagyok. De biztos én vagyok a hülye...ezt is vágták már hozzám. De nem érdekel. Legalább is mindig így tűnt. Mindenki azt hiszi ez lepörög rólam. Pedig nem. Nem felejtek én olyan gyosan mint hinnék azt. Amit tőlük kapok sosem felejtetem el. Ha egy hetedikesnek ennyi kínt kell átélnie, mi lesz később? Valyon a gyerekemtől is ezt fogom kapni? Még ő sem fog szeretni? Meglehet. Több mint meglehet. De nem tudom. Jövőbe nem látok. Lehet, hogy nem is baj...
Egy akkora erő tombol bennem, mint soha senkiben. De nem tud kitörni. Ez olyan mint mikor felrázod a szénsavas üdítőt. Az is csak akkor tud kitörni ha kinyitjuk az üveget, de akkor eláraszt mindent.
Rajtam is tekergetik már azt a bizonyos üdítős kupakot de csak nem sikerül letekerniük. Aha. Még. De ne is akarják. Ha én egyszer kitörök, garantáltan kicsapnak a suliból. Ki fogok csinálni mindenkit. Amint kitörik belőlem ez az erő, ki fogok. De már nem sok hiányzik. Egyáltalán nem sok.
Azzal a kezem ökölbe szorult, a szemem összeszorítottam, úgy ültem és vártam, hogy jöjjon valami isteni szikra, ami megmondja mégis mit tegyek.
Semmi! Soha semmi sem történik ilyenkor! És sosem siet senki segíteni az én lelkemen! S.O.H.A!  Minde ki nagy ívben lesz*rja mi van velem!
A haragtól, a dühtől, és a szomorúságtól, egy könycsepp gördült le az arcomról. Egy. És nem több. Ezek a szerncsétlenek nem érdemelnek többet! Egyetlen egy darab könnyel sem!
Az isteni szikra, az ajtó nyílásban mutatkozott.~ ha most azt haloom, hogy "Alice kisasszony! Maga mit keres itt?!" akkor egy tanár. Ha mást, vagy épp semmit, akkor egy diák.~ ez a gondolatmenet, közben a fejemet fel nem emelném a világért sem.
- Lyzi!- halottam meg egy hangot. Egyértelműen nem tanár. És egyértelműen Bily...
- Mi van? És mit keresel a lánymosdóban?- kérdeztem ultra bunkón.
- Talán téged...- sóhajtotta, ahogy lehajolt hozzám.
- Ja...engem...- morogtam továbbra is ökölbe szorított kezekkel és a padlót szugerálva.
- Alice...- hajolt közelebb, hogy a szemembe tudjon néznni amit én nem engedtem mert jó messzieről kerültem a tekintetét.
A kezét éreztem az államon ahogy felhúzta a feje felé, hogy végre a szemembe tudjon nézni.
Ekkor vettem észre valamit. A kezén ütés nyom, pontosabban egy nagy lila folt.
- Te verekedtél?- néztem immár rá.
- Ja ez?- engedte el az állam, ahogy a kezére nézett.- csak meg kapta méltó jutalmát az a barom.- sóhajtotta vállat vonva.
- SOHA nem fogják ezek megkapni amit érdemelnek!- ugrotram fel, ezt kiálltva.
- Hé hé hé!- állt fel ő is ahogy a vállaimra tette a kezeit.- Nyugi van. Egyébként ezt én is nagyon jól tudom.- sóhajtotta ki.
Ezek után mit várjon az ember? Hát nem sokat...de egyben biztos vagyok. Ez a hemyzet jobb, már nem lesz. És nem kell ehez valami nagy jósnak lennem. Megy ez anélkül is.
- Én nem megyek sehova.- ültem vissza.
Erre egy 5.es lány tévedt be a mosdóba, és meglátva Bilyt sikítva kirohant.
- Ilyen ijesztő vagyok?- pslogott szerencsétlen.
- Nem. Csak egy fiú a lány Wc-ben...- mondtam felnézve rá.
- Na gyere.- fogta meg a csuklóm és akaratom ellenére is felhúzott.- Kijössz. Itt nem maradunk, mert a végén a katasztrófa védelmet is ki foglyák hívni mert itt vagyok.- sóhajtotta, ahogy elkezdett kifelé húzni a mosdóból. Meg se mukkantam csak kényszerből mentem utána. Bilyvel nem lehet ellenkezni ezt megtanulhattam volna már...
Kivitt, vagyis inkább kiráncigált az udvaron keresztül az utcára. Szerencsére tanár nuku. Bár úgy is tesink van, onnan meg a fél oszály mindig eltűnik valamilyen okból khöm...Minket sem fognak észre venni. Bár...a mai mázlisorozat után azon sem csodálkoznék.
Egy sóhajtás majd befordulunk egy sötét sikátorba, ott is egy még sötétebb elhagyatott romod házba. Ellenkezek, de csak nem akar elengedni, így kénytelen vagyok utána menni.

Alice naplója 2.

2.rész

Egy újabb óra előtt járunk...A padra borulva ücsörgök, fejemen a fülhallgatóval, egy nagy sóhajtás, mivel angol előtt eléggé stresszezek. A tanár bejövetelével, verném fejem a falba mivel dolgozat. Fülest be a padba, zene leállítva, majd lapot elő, és írom a nyomorult kifejezéseket. Nem tudok semmit, így jobbra nem is számítok, mint az ellenőrzőmben díszelgő újabb kettesre. Angolból olyan hülye vagyok, mint egy majom a pulcsi kötéshez pff...

A tanár kirántja a kezem alól a lapot, így arra egy hosszú csíkot húzok akaratomon kívül. ~De kedves~ mondjuk mit várok?  Mindenki annyira szeret ebben a suliban, főleg az angol tanár, a hármas átlagommal ehh... és még én akarok nyelv vizsgázni, majd jó pár év múlva pflejj...
Szóóóval a csodálatos angol óra folytatásában, ültem a padban és mint egy hülye, bámultam magam elé, mivel egy kukkot sem értettem az egészből. Nekem hadoválhat a tanár mindenről, ha az angolul van, úgy sem értem....
Angol után, az agykapacitásom erősen közelített a nullához, így mentem újból a szekrényemhez, kivenni belőle a következő órára a könyveket.
A könyveimet pakolászva jutott eszembe, a tegnapi napom...uhmm...hogy a szüleim mennyire gyerekesek tudnak lenni....milyen szar is az mikor nem tudsz aludni azért, mert veszekedés van...kellett nekem ide születnem....
Ezt a gondolatsort egy sóhajtás, és egy véletlen leesett könyv zárta.Én lehajoltam a könyvért, és mikor felálltam egy hang csapott fülön.
- Lizy, Lizy!- kiáltozott valaki, ahogy szaladt felém. Felnéztem és a felém szaladó egyén, nem volt más mint Joe, akarom mondani Joel, de mindenki Joenak becézi.

Angel Joel


-Mit szeretnél?- pislogtam, hisz nem mondhatnám, hogy túl sűrűn beszélgetek vele.
-Ahmm...csak meg akartam kérdezni, hogy vagy...
- Hogy vagyok?- pislogtam tovább.
- Ahmm...igen. Csak mostanában keveset beszélsz magadról meg a szüle...- kezdett bele, de én félbeszakítottam.
- A szüleimet hagyd ki ebből értve?!- horkantam  fel mérgemben.
- Izé, bocs....- nyökögött.
- Muhh...én bocs...túl reagálom....Na, midnegy....Na kertelj. Az irodalom lecke kell mi?- kérdeztem, hisz mi másért ha nem ezért jön oda hozzám valaki.
- Öhmm....-nézett félre.~ Tudtam én...másra nem is vagyok jó....De mi károm van belőle? Én meg a jó szivem....~ azzal kinyújtottam a kezem, hogy adja oda a füzetét. Ez meg is történt, én a szekrényeknek toltam a füzetet, és írni kezdtem neki az írni valót. Sóhajtva adtam vissza neki a füzetet, gondolván, hogy másra még senkinek sem kellettem. Hajh, de, hogy mennyire elegem van ebből...
Joe elhúzott, én a szekrényeknek dőltem és sóhajtva csúsztam le a földre.Senkinek sem kívánom azt az érzést mikor érzi, hogy sehol sem jó neki...Otthon sem kapja meg azt ami hiányzok neki, és a suliban meg végképp nem. Eszméletlen....és egyben borzalmas.
A térdeimet átkarolva, azokra a fejemet hajtva, csordultak ki a könnyek a szememből.
- Li...Lizy! Jól vagy?- hallottam meg Bily hangját.
Felemelve a tekintetemet Bilyre, ő a könnyes szemeimet melátva lehajolt hozzám.
- Lizy...ne csináld már...- nyögött ki valamit zavarában.
Én semmit sem tudtam mondani. Vissza hajtottam a fejem a térdeimre és tovább könnyeztem.
- Jajj te...- sóhajtotta ahogy átölelt. 
A fiút magamhoz szorítva zokogtam még egy ideig. 
Miután nagyjából megnyugodtam, Bily szólalt meg.
- Mi baj?- kérdezte.
Én, a maradék könnyem törölgetve válaszoltam.
- Egy senki vagyok és az is maradok mindig. Egy senki aki csak arra jó, hogy valakiről le lehessen másolni a leckét...- mondtam a plafont szugerálva, màr kinyújtott lábakkal, kb. úgy nézhettem ki mint egy síró ovodás.
- Nem vagy te senki. A "senkik" nem élnek és senki nem beszél hozzájuk, illetve mondhatók szellemeknek. Én igenis beszélek hozzád, és tudtommal élsz és szellem sem vagy.-mondta, már elengedve engem.
- Sajnos...-tettem hozzá.
- Te...olyan hülye vagy.- kuncogott a fiú.
- hmm...tudom.- vontam vállat félre húzott szájjal.
Egy ideig Bily csak egy kedves mosolygást lejtett felém, majd hirtelen lefagyott ez az arcáról.

- Hmm? Mi az?- kérdeztem furcsállva.

- Öh...le...lekéstük az órát... vagyis ebben a szent pillanatban is lógunk öhmm...

- Hogy azt a...!!!- nyeltem el a mondatom végét.

- Gyere, igyekezzünk, hátha kitudjuk még magyarázni.- azzal csuklón ragadott, felhúzott a földről és az osztály felé kezdett rohanni, vele én is.

Az osztály terem elé értünk, Bily berántotta az ajtót, és a futástól lihegve állt a teremben, mögötte a csuklóját szorongatva én, és mind a ketten a tátott szájjal álló tanárral szemben.

Pár másodperc néma csend, illetve az osztály részéről meglepődöttség, majd csapkodva röhögő görcs, mindenki részéről.

- Mi van gyerekek? Óra helyett akcióztunk?- kérdezte egy hang az osztály végéből, ahogy a könnyeit törölgette röhögés közben.

Láttam, ahogy Bily szemei mintha vérvörösek lennének és ráordított arra a bizonyos fiúra aki az előbb beszólt. Majd miután az mégjobban röhögni kezdett, indult volna, hogy bemosson neki, és ezt mind csak miattam. Ezt felfestve magamban, elkaptam a vállát és egy behatóbb pillamtással jeleztem, hogy hagyja a fenébe. Még nyökögött valami " De nem..." félét majd végül nagyot sóhajtott és a falnak vágta a hátát.

- Esetleg valami magyarázat?- kérdezte szigorú arcal a tanár.

- Jajj tanár úr, ez nem egyértelmű? Liheg mind a kettő, a csaj meg tiszta csapzott.- kuncog az egyik. Annyira nem érdekelt melyik volt már, hogy nagyon.~ Ki se nagyarázhatom. Ha elmondom, hogy azért lihegünk mivel futottunk és én azért vagyok csapzott mert sírtam, vagy nem hiszik el vagy még jobban kiröhögnek, és mégjobban csak "azt" fogják állítani. Ok. Nem érdekel. Nagyívben leszarom már ezt az egészet.~

Azzal sarkon fordultam és kimentem a teremből.

/Ehh...bocsesz az eltérő betűtipusokért...igyekeztem de csak nem akart megjavulni ^^` /

Alice naplója 1.

1.rész

- Leszállnátok rólam? - kérdeztem a könyveimet szorongatva,

- Mert ha nem?  Jön a kis barátod és majd megvéd?- röhögött fel az egyik a sok közül, majd a többi követte.

Nagy sóhajtás, majd kivájtam magam a bő 10 fős tömegből és elhúztam onnan. ~ Mindenhol barmok...~ vettem nagy levegőt, mire valaki hátulról megragadta a csuklóm. Hátrakapva a fejem, gondolkodtam, hogy vajon ki és miért akar belém kötni...

- Megint kezdik? - kérdezte a hátam mögött ácsorgó Bily.

Bily Mcrayer

Alice legjobb haverja

- Folytatják B, folytatják...- sóhajtottam, közben elengedte a csuklóm, én a falnak dőltem. Az előző tömeg vagy 10 méterre lehetett, és mivel hosszú egyenes folyosója volt a sulinak, oda láttak hozzánk, és mikor meglátták Bilyt kemény röhögő görcsöt kapott mindegyik.

- Megfolytatom őket?- kérdezte a fiú először a tömegre, majd rám nézve.

- Ah hagyd...Ezeken nem lehet segíteni. - Azzal indultam órára.

Hmmm...igen. ez lenne az egyik óra közti szünetem, nekem Alice Bowmannak.

Alice Bowman

Ha már így elárultam ki vagyok, had mutatkozzam be.

Egy átlagos 13 éves lányka lennék, 7.b-be járok itt, egy helyi mondhatni, kisebb közséégben. Szüleim válófélben, testvérem nincs, barátaim is kevés, ebből is a nagyja érdekbarát, az egyetlen aki nem az Bily. Szeretek zenét hallgatni...szeretek?! Imádok! Mindenem a zene...zene nélkül...senkinek érzem magam.

Áttérve az iskolára, kedvenc tantárgyam a technika és az irodalom, Rajzolni is szeretek, de csak hobby szinten. Ja, és mindennél jobban szeretnék egy kiskutyát, persze a szüleim a szokásos mindenkinél elhangzó rizsa miatt nem engedik, hogy legyen,- ugye, az a bizonyos "nagy felelősség" meg a többi...- Ha már így elsoroltam miket szeretek, jöjjön amiket nem.

Utálom a matekot és a tesit. Eléggé ellenkező a két tárgy, de mind a kettűt gyűlölöm mint állat....

Hmmm...szerintem elmondtam minden fontosat magamról...Ja még annyit, hogy páran bezéznek Lizynek, ami az Alice mándhatni már-már hivatalos becézésévé nőtte ki magát.

Sziasztok

Íme, egy újabb irományom...Kicsit más mint az eddigiek. de remélem tetszeni fog^^
Jobbra fent találjátok a szereplők oldalt, ott megnézhetitek a szereplőket, ez a történet haladása közben bővülni fog. :)

Az előző blogom linkje ha valakit érdekel:
http://csj-fanfic.blogspot.hu/